Tavaly ilyenkor felvételiztem a Mathias Corvinus Collegium média szakirányára – kissé közhelyesen hangzana, ha azt írnám, megszeppent elsősként ültem a felvételi bizottság előtt (ráadásul igaz sem volna). Bár azt még nem tudtam pontosan, mivel szeretnék foglalkozni a későbbiekben, de a collegiumban eltöltött első „junior” év során egyre biztosabb lettem abban, hogy a média szakirány fogja számomra a legtöbb lehetőséget nyújtani mind emberi, mind szakmai fejlődésre.

Nem is kellett sokat várni az első alkalomra, hiszen szinte a felvételi értesítővel egy idővel érkezett a Komáromy-ösztöndíj pályázati kiírása is. Keserédes dolog volt ez, hiszen egy emlék-ösztöndíj egyrészt a kihagyhatatlan lehetőségeket kínál, másrészt viszont meg sem tudja közelíteni azt az értéket, amelyet a névadója még ezen a világon képviselhetne.

A tavalyi, első pályázatra egy tervet kellett benyújtani arról, hogyan fejlesztenénk a collegium média szakirányát. Mivel én éppen akkor csöppentem bele a szakirányos életbe, tiszta lappal kezdhettem gondolkodni arról, hogyan képzelem a szakirány legideálisabb tanévét. Saját preferenciáimat befolyásolta, hogy az egyetemen másodéves nemzetközi tanulmányok szakos hallgatóként a szívem mindig is a külpolitikához húzott. A Komáromy-ösztöndíj keretében egy olyan média szakirányos programot képzeltem el, amelynek során külpolitikával foglalkozó médiumokat látogatunk meg, külpolitikai témával kapcsolatos kurzust, beszélgetést szervezünk, illetve a collegium könyvtárát ilyen témájú könyvekkel, újságokkal gazdagítjuk. Mindezzel mi volt a cél? A világon sok ember állítja magáról, hogy szeretné megérteni, hogyan működik körülötte a világ, egy újságírónak viszont hivatása, hogy a szakszerű tájékoztatás érdekében átlássa az eseményeket mozgató tényezőket. Egy hozzáértő külpolitikai újságíró pedig nemzetközi mediátor szerepet is betölthet, hiszen meggyőződésem, hogy a tájékozott és egymással kommunikálni képes emberek meg tudják akadályozni a súlyos nemzetközi konfliktusokat.

A maroknyi médiás csapattal persze nem váltunk egy év alatt a világbéke hős harcosaivá, viszont a magunk elé kitűzött rövid távú célokat többé-kevésbé sikerült megvalósítanunk. Hosszas tanakodás és válogatás után kiválasztottuk a megrendelendő a könyveket és folyóiratokat, amelyeket jövő évtől olvasgathatunk majd (a Foreign Policyt, a Time-t, a Médiakutatót, külföldi tudósítók angol nyelvű beszámolóit és egyéb könyveket, amelyek a későbbiekben a hasznunkra lehetnek, például az Economist Style Guide vagy az Investigative Journalism). Az első félévben látogatást szerveztünk az MTI és az MTV központjába, főleg az utóbbi alkalmával – a másfél órás BKV-út alatt – rázódott össze a médiás csapat. A „kulisszák mögé” többen velünk jöttek egyetemi csoporttársaink közül, valamint a collegium többi szakirányáról is.

Az év fő rendezvénye februárban, az angol nyelvű MCC Média Kerekasztal megszervezése volt, Reporting for/from Hungary. Meghívott vendégeink (Adam LeBor, Nick Thorpe, Molnár Géza, Szlankó Bálint és Lambert Gábor) volt vagy jelenlegi tudósítók, akik Baló György moderálásával a tudósítók jelenlegi helyzetéről, az egyes országokban uralkodó tendenciákról és Magyarország aktuális külföldi megítéléséről beszélgettek. A vendégek felkérésétől, a helyszín kiválasztásán keresztül, a plakát kiragasztásán keresztül mindent a szakirányunk szervezett. A sok munka után szinte hihetetlen volt látni, hogy a Szatyor Kávéház emelete dugig telt az érdeklődőkkel.

Bár a Komáromy-ösztöndíj első éve lezárult, reméljük, hogy a megkezdett program nem fog megszakadni. Jövő félévben angol nyelvű újságírás kurzusunk lesz, illetve szeretnénk meglátogatni azokat a médiumokat is, amelyekre a második félévben nem jutott idő. És természetesen kíváncsian várjuk a jövő évi ösztöndíjast, aki újabb színt vihet az MCC-médiás csapatba.

Zöldi Blanka